Pénteken megvettem a bonbont. Nos, az az 500 ft addig volt érvényes, amíg akció volt rá... Tehát megvehettem 1400-ért. Segáz, nekem megér ennyit, hogy lássam, ahogy meglepődik. Rólam tudni kell, hogy mindent túlgondolok. Így történt ez most is - na de hogy adjam át a csokit? Az első verzió szerint óra végén, mikor a többiek már kimentek, csak simán nagyon boldog névnapot kívánok, és átadom. A másik, amire gondoltam, hogy szólok a padtársamnak, hogy ma van amúgy a névnapja, és ő biztos felköszöntené óra közepén, ha akkor szólok neki, majd tiszteletből a többiek is. Kivéve engem. Csak írnék tovább a füzetembe, mintha megse hallottam volna, majd óra végén átadom. Nos, az öt megkérdezett ismerősömből öten az első verzióra szavaztak, tehát nem fogom túlbonyolítani. A bonbon egyébként Milkás, és nem is olyan régen még felkapott volt ez a "Mondd el Milkával!" cucc, na, ez a bonbon is ehhez tartozik. A tetején a "kis köszönet" felirat van, az alján pedig egy kicsit hosszabb, "Mondd el Milkával - Néha egy kis gesztus felér ezer szóval." szösszenet van. Természetesen németül. Azt hiszem, ettől találóbb ajándékot nem is adhatnék neki névnapra :)
Év végére is szeretnék neki adni (tudom, tudom, hol van az még...) ajándékot, mert biztos, hogy nem fog tanítani a következő két évben. Ezt még tavaly év végén elhatároztam, 1600 forint lenne - ha nem emelnek árakat -, egy gravírozott talpas pohár, "a legjobb tanárnak" felirattal, persze ezt is németül.
Csütörtökön egyébként rákérdeztem az ofőnél arra, hogy esetleg nem-e tudja, hogy mikor van a tanárnő születésnapja. Elmondta, és nem is kérdezett vissza, hogy miért érdekel, amin azért kellően meglepődtem, vártam a kérdést, hogy miért kérdezem. Legalább megtudtam, hogy augusztus 15 :). Nem tudom, elmondhatta-e neki, hogy rákérdeztem. Bár igazából nem is olyan lényeges. Azért a tanárit olyan szívesen bekameráztatnám. Érdekel, hogy néhány tanár mit fog hozzá szólni, mert ahogy ismerem őket, páran biztos ráfognak kérdezni, mikor látják, hogy bonbonnal megy be óra után, és a 10/E-nél, azaz nálunk volt, hogy kitől kapta. És mivel én az a típus vagyok, aki órán csendben van, vagy jegyzetel, mint egy jó diák, vagy csendben meghal az unalomtól, például matekon. Az a típus, aki nem nyit senki felé, aki magába van zárkózva. Az a típus, aki alig vált pár szót a tanáraival, sőt, csak akkor, ha muszáj. Nos, tehát mivel én ilyen vagyok, páran biztos érdekesen fognak rá reagálni, hogy tőlem kapta. Hát, ez van. Ő az élő példa arra, hogy gyűlöletből lehet szeretet.
Tisztán emlékszem, mikor 2013 év elején rákérdezett az ofő, hogy kinek melyik tantárggyal van baja, és én rögtön a németet mondtam, mert túl gyorsan beszél a tanár, és nem értek semmit. Vagy arra, mikor D-nek mondtam a lépcsőn sétálva, hogy mennyivel jobban szeretem a másik német tanárunkat, és őt meg mennyire utálom. Haha, igen, változnak az idők.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy végre eljött a lehűlés!!! Hihetetlen, hogy én mennyire gyűlölöm a nyarat. Nyolcvan fok, én meg vagyok olyan szerencsétlen, hogy mindenbe beleizzadok. Már magába abba is, hogy elsétálok a buszmegállóig. Ami öt perc. Tehát nekem ez a lehűlés egy megváltás volt már, komolyan. A meleg ellen nem lehet védekezni. Egy, ha póló nélkül járkálok a városban, bevisznek a rendőrségre prostitúció miatt. Bezzeg a pasik... A hideg ellen viszont lehet. Garbó, pulcsi, kabát, hosszú nadrág, vastag zokni, bakkancs/csizma, sál, kesztyű... már maga a gondolat megmelengeti a szívemet, hogy kint fúj a szél, lehullanak a levelek, a Nap már csak világít, nem melegít, szürke felhőkkel van tele az ég. Nem értem azokat, akik ezért nincsenek oda, meg vissza. Aztán a tél. Jó, önmagában az a mínusz tíz fok kellemetlen. De ha mellé még esik a hó, rögtön elviselhetőbb lesz. Kint csíp a hideg, majd bejövök a házba, és megcsap a meleg. Meg már magában az is milyen hangulatos már, mikor ülsz a kellemes 20-25 fokos szobádban, kávét szürcsölgetve, és nézed az ablakodon át, ahogy hull a hó.